- Szedd a lábad Samu! – Mondta Gandalf. - Ne maradj le!

Samu hozta a cuccokat. Elvettem tőle ugyan a sajátomat,de attól még sokat kellett cipekednie. Bementünk az erdőbe.

- Mind hárman legyetek óvatosak. Sokan kémkednek az ellenség szolgálatában. Madarak,vadállatok – Frodóhoz fordult. - Biztos helyen van? Soha ne húzd fel! Mert a Sötét Úr szolgáit odavonzza az ereje. Jusson eszedbe,hogy a gyűrű próbál visszajutni a gazdájához. Azt akarja,hogy megtalálják.

Gandalf ellovagolt,mi meg mentünk tovább. Már egy jó ideje sétáltunk mikor Samu megtorpant a kukoricás mellett.

- Hát ennyi – mondta.

- Miről beszélsz? – Kérdezte Frodó.

- Ha még egyet lépek,annál távolabb még nem voltam hazulról.

- Ugyan már Samu - biztattam.

- Emlékezz Bilbó szavaira – mondta neki Frodó egy kicsit később.

- Veszélyes dolog kilépni az ajtón - idéztem. - Csak rálépsz az útra,és ha nem tartod féken a lábadat,már el is sodródtál,ki tudja hová.

Megálltunk az erdőben és Samu sütögetni kezdett. Frodó pipázott,én meg a legutóbbi emlékrohamom képeit rajzolgattam,melyeken egy csuklyás ember egy gyermeket rak le egy ajtó elé. Egyszer csak énekszót hallottunk. A dallam ismerősnek tűnt. Megpróbáltam dúdolni a dallamot.

- Samu,Victoria – szólt oda nekünk. – Tündék.

Elindultunk megkeresni őket. Meg is találtuk amit kerestünk. Egy csomó tünde sétált Szürkerév felé

- A Fehér torony felé tartanak – mondta Frodó.

- Szürkerévhez – fejeztem be.

- Elhagyják középföldét – mondta Samu.

- Sosem térnek vissza – mondta Frodó.

- Nem értem miért – értetlenkedett Samu. – De elszomorít.

Ezek után nem bírtam aludni. Samu is folyton nyafogott a gyökerek miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.