Frodó ma elég későn ért haza. Ajtócsapódást kétszer is hallottam. Egyszer egy idegent,de nem mertem kimenni. Amikor a másodiknak az lett a vége,hogy valaki megszólította Frodót,elkezdtem hallgatózni. Először ezt hallottam:

- Titokban tartottad? Elrejtetted?

Majd kutakodást hallottam a szobám melletti ládánál,utána meg azt,hogy valaki bedob valamit a kandallóba. Felismertem az első beszélőt Gandalf volt az. Gandalf,körülbelül harminc éve már,hogy elment. De ma este visszatért. Hallottam a szobából a beszélgetést:

- Victoria hogy van?

- Furcsán. Mint Bilbó mielőtt elment. Nem mosolygott már vagy húsz éve. A szobájába zárkózva ül. Ki tudja,mit csinál.

- Emlékezik – mondtam.

Erre a mondatra kijöttem a szobából és válaszoltam.

- Mi az,hogy emlékezik?! – Kérdezte Frodó.

- Igyekszem visszaemlékezni a gyerekkoromra,de egyelőre semmi.

- Szépen megnőtt a hajad – dicsérte meg Gandalf a hajamat,ami már a földet érintette.

Gandalf visszament a kandallóhoz és kivette belőle Bilbó gyűrűjét.

- Nyújtsd ide a kezed Frodó – mondta Gandalf. – Egész hideg – odaadta Frodónak a gyűrűt. – Nézd meg jól. Látsz rajta valamit?

- Semmit. Nincs rajta semmi. Várj csak! Jeleket látok. Tünde betűk lehetnek. Nem tudom elolvasni.

- De én igen – mondta Gandalf. – Mordori nyelven íródott. De én meg nem szólalok rajta.

- Mordor? – Kérdeztem.

- A közös nyelven ez annyit tesz: Egy gyűrű mind fölött,Egy gyűrű kegyetlen,Egy gyűrű a sötétbe zár,mert bilincs az Egyetlen. Ez az az egy gyűrű. Szauron a sötét úr kovácsolta. A Végzet Hegyének tüzében. Aztán Isildur vette el,egyenest Szauron kezéből.

- Bilbó talált rá – mondta Frodó.

- Gollamnál – fejeztem be.

- Igen – helyeselt Gandalf. – A gyűrű hatvan évig hevert nyugodtan,Bilbó birtokában. Akin így nem mutatkoztak az öregedés jelei. De ennek vége. Az ellenség mozgolódik Mordorban. A gyűrű felébredt. Meghallotta gazdája hívását.

- De ő elpusztult – mondta Frodó. – Szauront elpusztították.

- Nem Frodó. Szauron szelleme megmaradt. Életerejét a gyűrűtől nyeri és a gyűrű megmaradt. Szauron visszatért. Az orkjai elszaporodtak. Barad-dűr erődítményét újraépítették Mordorban. Szauronnak már csak ez a gyűrű kell,hogy újra homályba borítsa a földet. Ezért keresi,kutatja immár semmi másra nem gondolva. Mert a gyűrű mindenek felett arra vágyik,hogy visszatérjen gazdája kezébe. Mert ők egyek. A gyűrű és a Sötét Úr. Sosem találhatja meg.

- Jól van – mondta Frodó és fölkapta a gyűrűt. – Akkor elrejtjük. Biztos helyre és nem beszélünk róla.

- Tudok egy helyet - mondtam. - Add ide!

Ahogy a kezemhez ért a gyűrű,eltűnt a szoba. Egy ijesztő helyen voltam. Mordorban. Mindenütt orkok és trollok. Egyszer csak egy hangot hallottam,ami a nevemet kérdezte. Nem válaszoltam neki. A kezemet letettem magam mellé. Ekkor visszajött a szoba. A gyűrű a földön volt,Gandalf és Frodó pedig furcsán néztek rám.

- Furcsa – miközben beszéltem,a szemem egyfolytában a gyűrűn volt. – Mintha hívott volna. Nem szabad a közelembe hozni.

- Rendben. Senki se tudja,hogy itt van ugye? Ugye Gandalf?

- Sajnos van még valaki,aki tudta,hogy Bilbónál van a gyűrű. Mindent tűvé tettem Gollam után. De az ellenség előbb talált rá. Nem tudom meddig kínozták,de vég nélküli ordítása és értelmetlen motyogása közepette,két szót ismertek fel: Megye,Zsákos.

- Megye? – Kérdezte Frodó. – Zsákos? Hisz akkor idejönnek. Vedd el Gandalf! – Mondta Frodó és odanyújtotta a gyűrűt. – Vedd el.

- Nem Frodó.

- Muszáj elvenned.

- Nem ajánlhatod fel nekem.

- De én neked adom.

- Nem! Ne kísérts Frodó! Nem merem elvenni. Még őrizni se merem. Értsétek meg. Én azért használnám a gyűrűt,hogy jót tehessek vele. De általam oly nagyra nőne a hatalma,hogy még elképzelni is irtózatos.

- De hát,a megyében sem maradhat.

- Nem! Nem maradhat.

- Mit kell tennem?

- Tennünk! – Javítottam ki Frodót.

- El kell mennetek. Méghozzá hamar.

- Hová? – Kérdezte Frodó pakolás közben. – Hová menjünk?

- Hagyjátok el a megyét! Induljatok Brí felé!

- Brí – Ismételte Frodó. – Na és te?

- Ott fogok várni rátok. A Pajkos Póni fogadóban.

- A gyűrű biztonságban lesz? – Kérdeztem.

- Nem tudom. Nem tudom a válaszokat. Beszélnem kell a rendem fejével,aki bölcs és hatalmas is. Bízzatok bennem! Ő biztos segít. A Zsákos nevet is kénytelen leszel magad mögött hagyni. Nem lenne biztonságos a Megyén kívül. Csak nappal utazzatok. És kerüljétek az utat.

- Könnyedén átszeljük a vidéket – mondta Frodó.

- Kedves Frodó. A hobbitok elképesztő teremtmények. Egy hónap alatt mindent megtudhatsz róluk,de mégis akár száz év elmúltával is képesek még meglepetést okozni – motoszkálást hallottunk a kertből. - Hasaljatok le!

Gandalf odament az ablakhoz és fejbe vágott valakit. Majd behúzta Samut az ablakon.

- Csavardi Samu! Valld be,mióta hegyezed itt a füled?

- Nem hegyeztem én semmit uram. Csak a pázsitot nyírtam az ablak alatt,ugyebár.

- Kissé késő van már a fűnyíráshoz nem?

- Hangokat hallottam.

- Mit hallottál? Beszélj!

- Semmi különöset. Azaz,hogy sok mindent. Valami gyűrűről meg egy Sötét Úrról és a világ végéről. De kérem szépen uram ne bántson. Ne varázsoljon el valami csúfsággá.

- Ne? Na,nem bánom. Van egy jobb ötletem,hogyan vegyem hasznodat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.